HTML

Távmunkásnő

Praktikum, ismeretek, gőzkieresztő dühöngés - távmunkások, táv-munkáltatók, ezek reménybeli változatai és egyéb érintett fajok számára

Friss topikok

2008.08.13. 17:13 ftk

Sokk, avagy leszámolás a hiedelmekkel

Most mindjárt roppant irritáló módon felfedezem a spanyolviaszt, ráadásul nem is egyszer; aki elolvassa a következőket, és a bejegyzés végéig nem kap szívrohamot a döbbenettől, annak pirospont jár. Vagy aranycsillag. Mert túllépett távmunka-elképzelés tekintetében az általános hiedelmek szintjén.


1. Csak azt lehet csinálni távmunkában, amihez közelről is értek.

Bizony. A távmunka nem szakma. Ha valaki ír nekem, hogy "internetes munkát keresek", visszakérdezek: és mit akarsz csinálni? Ahogy senki nem találja ki helyettem, milyen területen keressek állást, azt sem fogja megmondani senki, milyen távmunkát kapok (sőt, így leginkább semmilyet). Mi több, hiába találom ki, mit szeretnék otthonról dolgozni, ha nincs hozzá képzettségem, tapasztalatom, gyakorlatom, otthonról sem fogok jobban érteni hozzá. Képzeljük el, hogy gondolok egyet, és holnaptól cipész leszek, mert azt lehet itthonról is csinálni. Fogok munkát kapni? Nem valószínű. Ha mégis beszédeleg hozzám egy megrendelő, fogok tudni új cipőt csinálni neki? Meg tudom talpalni neki a régit? Ugye hogy nem. Vajon miért gondoljuk, hogy az internettel kapcsolatos szakmák mások?


2. Távmunkában is dolgozni kell.

Húha. Ráadásul idő is kell hozzá. Nőknek különösen kellemes képzet, hogy otthon üldögélek egy párnán, pakolással az arcomon, lakkozom a lábkörmömet, miközben "távmunkát végzek". A másik verzió: kacagva keresem halálra magamat, miközben édes kisdedeim boldogan ugranak az ölembe, míg a számítógépen pötyögök. Fő az ebéd, a lakás ragyog, a ruhák kiteregetve. Most komolyan... attól, hogy otthon dolgozom, miért is nyúlna dupla hosszúságúra a nap? Édes kisdedeim miért is ne rángatnának munka közben percenként háromszor, amikor mindig ezt csinálják? Attól, hogy otthon vagyok, még ugyanúgy el kell végezni mindent. A munkát is. Csak másik székben ülök.


3. Ha otthonról dolgozom, egyedül vagyok.

Igen, egyedül. Sokáig. Nem egy nap, két nap, hanem minden egyes munkanapon (vagy amikor dolgozni akarok), a teljes munkaidőben. Vagy legalábbis a nagy részében. Amikor boldogság, hogy végre nem hablatyol mindenki a fülembe, nem vonnak el pillanatonként a dolgomtól, akkor nehéz elhinni, hogy ez probléma lehet. Pedig az. Nincs ebédszünet a haverokkal, nincs pletykaparti az étkezőben kávészünet címén, ritkák a mítingek is. A munka jellegétől függően van, hogy hetekig nem látok mást, csak a velem élőket (már amikor). Nemigen mozdulok ki - mert ha sétálgatok, mikor dolgozom? -, nemigen van miért tisztességesen felöltöznöm (bár van, aki szerint itthon, egyedül is kellene), ha a párom hazajön, nem nagyon tudok neki napi hírekkel szolgálni.
A másik oldala az ügynek, hogy muszáj úgymond önállóan dolgozni. Dönteni is kell. Nem tudok átszólni Gizikéhez, hogy vajon hol vannak a kilencvennyolcas adatok, és nem tudom megkérdezni Robit, hogy miért fagyott le a gép. Sok szempontból és sok esetben magamra vagyok utalva.


4. Csakugyan nem áll a vállam fölött senki, hogy igyekezzek már.

Micsoda öröm, végre nincs basáskodó főnök, aki rajtam veri le az aktuális frusztrációit. Nem kell senki fölösleges ostobaságaival foglalkoznom, nincs napi beszámolói rituálé, sem előírt ügymenet és tiszteletkörök mindenre. Nem zaklat állandóan, hogy haladok-e, és hogy mikor leszek kész. Nem bizony. De ha itt a határidő, nem is érdekel senkit, hogyan és mikor csináltam meg a dolgomat. Legyen kész, passz. Beteg voltam? Árvíz volt? Alienek landoltak az erkélyen? Magánügy. Attól még nekem be kell osztanom úgy a dolgokat, hogy minden időre összejöjjön.


5. Távmunkában is van kinek megfelelni.

A saját főnököm vagyok, nekem nem parancsol senki! Ó, dehogynem. Ha alkalmaznak valahol, máris van főnököm. Ha vállalkozó vagyok, ügyfelem van. Az ügyfél pedig az, aki fizet. Innentől pedig majdnem mindegy. Ha nem jól teszem a dolgomat - nem értek hozzá, kések, felelőtlenül vagy hanyagul dolgozom -, az ügyfél is ki tud hajítani. Minden piacon van más árus. Majd veszi attól. Nekem pedig az otthoni munkával együtt felkopik az állam. Viszont akkor lesz időm lábkörmöt lakkozni és gyereket terelni. Ki vagyok segítve.


Ki van még talpon? Ennyien? Akkor érdemes lesz holnap folytatni. Ezúttal a munkáltatói hiedelmek kerülnek gombostűre.

35 komment

Címkék: távmunka tévhit életvitel


A bejegyzés trackback címe:

https://tavmunkasno.blog.hu/api/trackback/id/tr26614506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fraki 2008.08.13. 18:58:17

Jó poszt, teljesen egyetértek. Én egy ideje távmunkában dolgozom fordítóként, lektorként és programozóként.

A távmunkának megvan ez az optikai csalódása, és sajnos összességében rossz dolog. Kisebb energiaszinten létezel, kevesebbet eszel, mert nincs szükség mozogni a városban. Kevesebb lesz a motivációd, elsutnyulsz.

Veszélyes dolog, és összességében rosszabb, mint a rendes munkahely. Nagy az energiaveszteség. Az önmotiváció nagyon nehéz dolog, külső motivációt ingyen kapod, és több leszel vele.

Kurblispogácsa 2008.08.13. 19:46:55

Én is távmunkázom, én is érzem a hátrányait, de szerintem több az előnye.
Persze minden távmunkában dolgozó embernél más a helyzet. Én a pesti szmogos irodát cseréltem egy siófoki, balatoni panorámás lakásra. :) Azért így távmunkázni egészen más, mintha egy belvárosi, dohos körfolyosós lakás lenne az otthoni munkahely. Akkor inkább bejárnék dolgozni minden nap, csak, hogy addig se legyek otthon.

Ez itt inkább alkotókörnyezet. :)
Fő hátrányként inkább azt élem meg, hogy teljesen eltolódott a napi ritmusom az éjjeli munka irányába. Nem muszáj reggel 8-tól délután 4-ig dolgoznom, ezért napközben el tudok ugrani hivatali dolgokat intézni, vásárolni, sétálni, nyáron akár strandolni (például mint majd holnap) :)
A munka viszont nem halad, ezért esti/éjjeli meló lesz belőle. Aztán amikor szabin vagyok, akkor elég nehéz erről visszaállni.

Összességében tehát nem hiányzik nekem az irodai asztalom, a "bekapcsoljuk-e a légkondit, vagy megsüljünk"-jellegű harcok a kollégákkal stb... tehát számomra több az előnye, mint az hátránya, persze ez gondolom személyiségfüggő is. Megjegyzem: ez a cégnek is jobb, nem csak nekem.

Ferkó 2008.08.13. 19:58:15

Nice :) Én nem rég csinálom ezt a távmunka dolgot, van ami igaz rám is, van amit meg tudok oldani. Ehhez kell a jó főnök, vele megvan a napi kapcsolat, a kollegiális viszony, sőt még a fiatalos/hülyülünk/együttborozgatunk formáció is.

Mivel én vagyok itthon, így általában a főzés, mosás, takarítás nagyobb része rám marad, ezt megoldom egy kicsivel korábbi keléssel, más időbeosztással és így is ledolgozom a napi 14-16 órámat. (Persze ehhez hozzátartozik, hogy kicsi albérletben lakunk, ketten...)

A "sutnyulás" ellen pedig Párommal végzett rendszeres esti random(séta/fagyi/sörözés/uszoda/pizza/étterem/egyébkultúrprogram) a megoldás. Programozó vagyok, így fizikailag ilyenekre még alkalmas vagyok este 9 után is, szellemileg már inkább nem piszkálnak :)

manyuska 2008.08.13. 20:41:12

Nekem a távmunka valódi áldás.
1. Nem rabol el napi 2-4 órát a munakhelyre és visszafelé utazás.
2. nem undokoskodnak az emberek a tömegközlekedésben.
3. Hülye, hozzá nem értő főnök nem rontja el fontoskodó, marha utasításokkal a jól megcsinált munkámat. Itt tökéletes tudok lenni, idióták beleszólása nékül.
4. Én szervezem az időmet, mert meg tudom csinálni. Ugyan mért volnék olyan balfácán, hogy csak utasításra tudjak dolgozni?
5. Bármilyen hivatalos ügyet el tudok intézni.
6. Ha sürget a határidő, éjszakai munka van, igen. Aki ezt nem bírja, kelhet hajnalban is, tudjuk már eldönteni, hogy mi a jó nekünk!
7. SZABAD vagyok. 100 %-ot javult a kedélyállapotom ettől a munkától. Derűsebb vagyok, nyugodtabb, vidámabb.

Mindfield · http://quahoghun.myminicity.com/ 2008.08.13. 21:00:40

Háát, igen. Úgy nézem a poszt az nem azoknak szól, akik olvassák..:)

Lizo · http://haromvilaganya.blogspot.com/ 2008.08.13. 21:15:26

Én már majdnem 9 éve vagyok távmunkás (fordítok), akkor kezdtem, amikor a harmadik gyerek még nem volt egy éves.
Ez idő alatt rengeteg tévhitel találkoztam magam is.
A legfontosabb, amit nagyon nehéz megértetni az emberekkel, hogy nem akkor dolgozom, amikor kedvem van, hanem amikor muszáj.
Az én esetemben ez éppen rendes munkaidőt jelent, 8-tól fél 4-ig dolgozom, persze nagyon jó, hogy nem kell utazgatni. (Illetve a könyvfordítást éjjel végzem).
S mivel itthon vagyok a kávészünet és ebédszünet sem létezik, tényleg csak a családommal találkozom hétszámra, a házimunka ugyanúgy elvégzendő.
Viszont nagyon nehéz dolgozni például a szünetben, igen demoralizáló tud lenni (nekem legalább is), hogy míg én dolgozom, a család lazul, és persze az élet nem állhat meg, folyamatos a háttérzaj, még akkor is, ha igazából csendesek.
Nem tudom, ki hogy van vele, de az sem egészséges, hogy mindig ugyanott van az ember, az ismerősök fele szinte virtuális, a munkatársaknak pedig egy e-mailcím vagyok.
Magamból kiindulva, hosszú távon lelkileg megerőltető, ha mindig egyedül van az ember, és szemtól szembe visszajelzést talán hónapokig nem is kap.
Elromlott a gépem, vendégségben dolgozom, igazi nyaralásérzetet kelt bennem, hogy nem otthon vagyok!
összességében azonban Fraki meglátásával értek egyet. Úgy gondolom függ a munka jellegétől is, viszont azt tapasztalom (több távmunkás ismerősöm tapasztalata alapján), hogy ez pont az a típusú munka, amiből könnyen lesz napi 16 óra...

Körticsek · http://muranomanufaktura.blog.hu 2008.08.13. 21:27:39

Én antiszociális vagyok, úgyhogy élvezem a távmunkát. Az tény, hogy tunyul az ember, és minél több időt tölt otthon, annál nehezebb kimozdulni. Viszont mint említettem, antiszociális vagyok, úgyhogy elvagyok a kis világomban.

Szerintem a távmunka jó dolog, feltéve, ha a kereseted kompenzálja a megnövekedett költségeidet. Mert attól, hogy nem közlekedsz és nem költesz el egy nagyobb összeget a munkahelyi kajáldában, plusz nem hordod hamar rongyosra a ruháidat (otthonka rulez!), attól még van magasabb rezsiköltség, nem csavarod le a fűtést télen, több áramot, vizet haszálsz, stb. Szóval a fentiek csak egy szűk keresztmetszetét mutatják a távmunkának, vannak ezeken túl is szempontok.

Engem mindig is zavart a kollégák jelenléte, ugyanis a munkám koncentrációt és kreativitást igényel. Itthon sokkal jobban tudok figyelni, és ha lazítani akarok, akkor simán ledőlök délután egy órát sziesztázni, és délután frissen folytatom a munkát, nagyjából akkor, amikor más haza indul a munkahelyéről.

A távmunka hátránya például, hogy nincs munkaidő, így könnyű elkövetni azt a hibát, hogy hétvégén is dolgozik az ember, a kollégák pedig úgy érzik, bármikor felhívhatnak, hiszen úgyis otthon vagyok. Erre jó módszer a telefon kikapcsolása, vagy fel nem vétele. Persze csak akkor, amikor nincs határidő.

A hátrányok ellenére sokkal jobban érzem magam, mióta itthonról dolgozom, és nagyon nem vágyódok vissza a zsúfolt, hangos, meleg (a légkondiharc jó példa!), vagy hideg irodába. Nem hiányzik a napi 2 óra utazás télen-nyáron, a tömeg, mások hisztije, a pletykák, meg még sorolhatnám. Sokkal többen tudnának otthon dolgozni, mint amennyien teszik, így a cégek is jóval kisebb költséggel tudnának működni, és a dolgozók - már aki alkalmas rá persze - jobb munkát végeznének. :-)

mejani 2008.08.13. 21:36:48

Kedves Hölgyek! Elnézést, hogy egy férfi "bepofátlankodott" a kommentezők közé, de úgy gondolom, hogy távmunkásnő és távmunkás férfi közt nincs olyan nagy különbség a távmunka körülményeket tekintve. A felsoroltakhoz lenne néhány hozzáfűzni valóm.
(Mi párommal újságtördeléssel, grafikai tervezéssel foglalkozunk.)

1. Csak azt csinálhatom, amihez közelről is értek. Igen ez teljesen igaz, SŐT nemcsak hogy értek hozzá, hanem nekem MAGANAK rendelkeznem kell a munkához szükséges ESZKÖZÖKKEL is (pl. hardver, szoftver). Lehet, hogy eddig csak böngészésre használtam a számítógépemet, de most már komolyabb vas és szoftverek is kellenek!

2. Igen, dolgozni is kell. DE nem mindegy milyen körülmények között! Egyébként pedig azok a házi munkák, melyeket a nő eddig is megcsinált, ezután is elvégezendők, CSAK mostmár megtehetjük, hogy nem este hazaérve fáradtan "kapkodjuk" el a dolgot, hanem okosan beoszthatjuk az időnket.

3. ... egyedül vagyok. No azért ne temessük el szegény távmunkásnőt, nem kell ebbe belehalnia. Kétségkivül nincsenek olyan munkatársak, akik fizikai értelemben körülvesznek, eleinte hiányozhat a társaságuk, DE semmi baj, vannak ismerősök, barátok, akikkel eddig ritkán találkoztunk, mostmár gyakrabban megtehetjük. Ha pedig problémánk van, AKKOR SEM VAGYUNK MAGUNKRA UTALVA! 2008-ban már feltalálták a telefont, sőt ott az msn, skype, stb.!!

4. "Nem noszogat senki (?) Senkit nem érdekel, miért nem csináltam meg időre a feladatot." No itt is álljunk meg egy szóra. Előszöris az, hogy a főnök (és az ügyfél!) nem áll fölöttem meló közben JELENTŐS KÜLÖNBSÉG a korábbi munkaviszonyhoz képest! Nem tudom, ki hogy van vele, de én ha valaki áll fölöttem sokkal nehezebben tudok koncentrálni a feladatomra, hátmég, ha az illető még fel is tart, vagy kritizál, esetleg vélt, vagy valós okból egyfolytában szidalmaz. Ennek hiányában sokkal jobban megy a munka, hamarább is végzek vele! Másrészt a határidő, az tényleg határidő, DE emberek vagyunk és nem gépnek szegődtünk el! Néha becsúsznak előre nem várt problémák, csak az a lényeg, hogy ezekről tájékoztassuk munkadónkat, ügyfelünket.

5. Igen, van kinek megfelelni. Tényleg ugyanazzal a precizitással, elhivatottsággal kell dolgoznunk, mint a régi helyen, DE (lásd az előbbi mondatomat) bizonyos fokig a munkaadómnak, ügyfelemnek is megértőnek kell lennie (hacsak nem a maffiának dolgozunk). És ha úgy érezzük, hogy nem elég toleráns, azon a bizonyos "piacon" nem csak árus van másik, hanem vevő is! Ha van rá lehetőségünk, ne szégyeljünk munkáltatót (ügyfelet) váltani!

Végezetül: A párnán kényelmesen lábkörömápoló, arcpakolást vakargató hölgyek semmilyen munkahelyen nem kelendőek!!! Legyen az távmunka, vagy rendes munkahely, aki a meló rövidebb végét szereti megfogni, az előbb-utóbb így is, úgy is munka nélkül marad. Ettől persze még lehet, hogy meg tud élni, hiszen a régi igazság szerint munkával nem lehet pénzt keresni (találni), de ez már egy másik történet...

EasyFriend 2008.08.13. 21:38:39

Frappáns összefoglalás, köszi!

marosy 2008.08.13. 21:43:41

Én csak 3 hónapig voltam távmunkás. A főnök megkért, hogy írjak meg egy bonyolultabb programot. Azt mondta, hogy őt nem érdekli hogyan szervezem még és hol dolgozom, csak legyen meg. Én otthon írtam meg a szoftot.
Vannak előnyei és vannak hátrányai.
Egyeztetni mégiscsak az irodában jobb. Könnyebb az információ csere ott. Telefonon vagy emailben (vagy messenger) nem az igazi, főleg ha folyamatos egyeztetésre van szükség.
Előnye az volt, hogy otthon voltam és az időmet úgy osztottam be ahogyan akartam. Ha nem fegyelmezett az ember akkor probléma lehet.
Szerintem a legjobb ha felváltva műveli ezt az ember, néha iroda, néha távmunka.

padisah 2008.08.13. 21:47:38

Több a pozitívum. Kb 2 éve dolgozom hol otthon hol munkahelyen. Egyértelmű hogy jobb otthon. Sokkal több időm marad mindenre, elsősorban arra hogy reggelente rendesen kialudjam magam.

És ami talán a legnagyobb áldás: nincs vita azon hogy légkondi vagy nem légkondi. Sokszor legszivesebben gépkarabéllyal lőném szét az összeset ami az utamba kerül, egyszer van nyár ,amikor végre nem kell fázni, akkor is odarondítanak az embernek egy légkondival, ami ráadásul általában pont az ember fejére vállára nyomja a hideget, úgyhogy garantált a megfázás - augusztusban. Persze meg tudom érteni azokat is, akik egséz nap ingben öltönyben nyakkendőben izzadnak, ez nekik van kitalálva. Ők élevezzék is az áldásait, engem meg hagyjanak ki belőle.

Aztán az idő. Ha nem is napokat nyer vele az ember, azért a munkábajárásra szánt napi 1-2 óra megtakarítása megjelenik. Akár a kasszában - ennyivel többet lehet dolgozni - vagy ami valószinűbb, alvás formájában.

A távmunkának megvan az az előnye is, hogy teljesítményre motivál. Az ember nem kezelheti ettől kezdve úgy napot, hogy ha munkahelyen vagyok akkor dolgozom. A dolgozás nem dolgozás közti különbséget a tevékenység adja, tehát hajtani kell, és ez az ember elemi érdeke is, nem a korbácsoló főnökhöz való alkalamzkodás.

A hátránya egyértelműen a magány, a bezártság, és a kevesebb mozgás. Még az a munkábaséta 10-20 perc is számít. Távmunkásnak ez kiesik, tehát soprtolnia kell, és felhasználni a szabadabb időbeosztását arra, hogy esténként tartalmasabb szociális életet él - azokkal akiket maga választ erre a célra.
Már persze akinek erre igénye van, én sepciel eléggé szociopata vagyok, jobban érzem magam otthon egyedül, mint egy akármilyen jó közösségben. Nem szeretek megfelelni mások elvárásainak, ez meg közösségben elkerülhetetlen.

padisah 2008.08.13. 21:53:05

Programozóként távmunkában dolgozni azzal a kiegészítő előnnyel jár, hogy nem lehet egymással beszélni.

Ez mitől előny? Hát attól, hogy így a kommunikáció a legkézenfekvőbb eszközökre, skype, email terelődik. Írásban az ember jobban meg tudja fogalmazni, kijavítani a kevésbbé érthető dolgokat, és az meg is marad. Vagyis, a kommunikáció, függetlenül attól hogy milyen lényeges vagy lényegtelen, automatikusan rögzítésre kerül.

Mind a fogadó, mind az adó fél, alaposan meg tudja gondolni mit akar közölni, vagy mit mond a másik, ezért kevesebb információ vész el, és minden kimondott - leírt szó visszakövethető.

Ha megtehetném, hogy programozókat dolgoztatok, kifejezett kérésem, vagy inkább követeleésem lenne ez. Valszeg eleve távmunkában fejlesztetnék, a dolog anyagi előnyei miatt is.

Bambano 2008.08.13. 21:59:02

a távmunkának egy komoly hátránya van szerintem, az ember kimarad a folyosói pletykákból, ha alátesznek, nem tud védekezni, nem tud időben kavarni, így előbb-utóbb kimarad az előléptetésekből is. aki ezt le tudja nyelni, annak való, aki nem, az könyököljön az irodaházban.

én távmunkáztam elég sokat, én szerettem.

Kurblispogácsa 2008.08.13. 22:33:31

Látom, gyűlnek a távmunkás kollégák. :)
Eszembe jutott még egy dolog a témával kapcsolatban. Remélem csak egyedi probléma.
Én hetente egyszer bejárok a céghez értekezletre és olyankor egyes munkatársaktól hangzanak el csipkelődő megjegyzések. "Téged is látni néha." "Rossz idő volt a Balatonnál?"... Egyesek azt gondolják a cégnél, hogy én láblógatva keresem a pénzem, csak azért, mert nem látják, hogy dolgozom.
A közvetlen kollégák persze nem tesznek ilyen megjegyzéseket, mert ők pontosan látják, hogy időre küldök minden anyagot.
Pedig, ha rámszerelnének egy munkaidőmérő gépet, ami mindig mérné az időt, amikor dolgozom, akkor tuti, hogy nem állna meg napi 8 óránál a számláló, sőt, néha hétvégén is pörögne.

Illetve az irigykedésnek lehet még egy eleme: én számlás, evás vagyok, tehát a nettó jövedelmem magasabb az évek óta, nálam magasabb pozícióban a cégnél dolgozó, ám távmunkázni nem tudó/akaró kollégánál.
És Bambano jól írja, az említett kollégából valószínűleg előbb lesz felsővezető a cégnél, mint belőlem.

A begubózás ellen pedig tényleg nem lehet mást tenni, mint, hogy az ember szervez magának programokat. Uszoda, edzőterem, jóga, sörözés, teázás bármi...

Bezmag 2008.08.13. 22:45:54

Baró blog!

Én fél évet nyomtam 50%-os tm-ben, de imádtam. Nincs reggel stressz a dugóban, nincs este. Ha egyszál alsónacóban ültem le dolgozni, másnapos fejjel és korai punk frizurával, akkor sem volt semmi, és vicces, de a teljesítményem (munkaintenzitás) ilyenkor magasabb volt, mint reggel 9-kor majomnak öltözve bevergődve a dugóban.

Nem igaz, hogy nem kell dolgozni, de jobban magam osztottam be az időm, és ez megint jótékony hatással volt a munkakedvemre.

Sajnos, ez mára régmúlt, de sztem kell:
- a dog'zó ellenőrizhető, elszámoltatható legyen,
- megbizható, motivált, felelősségteljes munkaerő,
- max heti 60% távmunka a jó, különben kiesik az infókból és a szocializációkból.

Lizo · http://haromvilaganya.blogspot.com/ 2008.08.14. 01:33:39

állítólag a távmunkás az átlagnál fegyelmezettebb, speciálisan képzett ember.
jobbára maximalista. (legalább is a munkájában)
ezzel egyetértetek?
Ahogy Bezmag is írta, a szocializációból kiesés komoly tényező lehet. Én nagyon is érzem, az egész gyest is munkával töltöttem, semmit nem tudtam arról, mi folyik a környéken, melyik a jó ovi, hol érdemes ezt-azt venni. Lehet, h így hülyeségnek tűnik, de nagyon kellemtlen helyzetek is adódtak néha.
Főleg az oviban, 'anyuka ÚGYIS otthon van', inkább ne hozza holnap a gyereket, mert továbbképzésünk lesz.
Reggel a szülőkkel nincs időm még 5 percet sem beszélni, ezért kimaradtam pár infóból, és utána meg én voltam az antiszociális, érzéketlen alak.
Annyira elszoktam az emberektől, hogy sokszor nem is tudom, hogyan kell bizonyos helyzeteket kezelni. (Hiszen magam választom a társaságom, ritkán kerülök váratlan helyzetekbe.)
Ennek ellenére berendezkedtem arra, hogy én egész életemben így fogok dolgozni, pont a fenti sok-sok pozitív dolog miatt.
Látom a gyerekeim felnőni, tudok velük tanulni, én főzök nekik, igaz, nem könnyű, de ha eljárnék, csak rosszabb lenne.
Viszont hajlamos vagyok betegen is dolgozni:(

xido 2008.08.14. 01:59:32

Nagyon remek blog,csak gratulálni tudok én is!..Távmunkában még nem éltem,bár bejárós munkám mellett volt egy kis időszak,mikor itthon csináltam teljesen másfajta munkát a gépen,ami az újdonsága és a 'valós munkám" mássága miatt lekötött.Hátránya tényleg csak a határidő illetve az,mikor nem kapsz pontos instrukciókat és a korrigálásokra megy el rengeteg idő....Kereskedelemben dolgozom és állandó napi szinten látni ugyanazokat a visszatérő arcokat,ugyanazokat a kérdéseket és dialógusokat pörgetni,valóban fárasztó idegileg egy idő után,még akkor is,ha épp az ember nincs rossz passzban..
Most lassan formálódik távmunka lehetőség 2 barátommal,szárnypróbálgatás csupán,mert az egyikünk az igazán profi,mi csak aládolgozgatunk...de már most van bennem kis félsz,hogy meg tudok-e felelni kezdetleges gyakorlattal és hogy mennyire is ragaszkodok egy már bejáratott,rutinossá vált fix bejárós munkához,ahol -tól-ig kell dolgoznom,aztán azt csinálok,amit akarok:)

csaba 2008.08.14. 08:18:34

Immár kilenc éve dolgozom itthon fordítóként, és soha sem bántam meg.

Egy eddig nem említett aspektus a nyaralás.

Egyrészt bármikor el tudok utazni (immár két kicsi gyerekkel), hiszen bárhol tudok dolgozni, ahol van szélessávú internet, másrészt pedig ez sokszor éppen a nyaralásban töltött idő rovására megy, hiszen ha meló van, akkor nem lehet lazsálni. A párom kint a tengerparton a gyerkőcökkel, én pedig bent nyomogatom a billentyűket... Na de este mégis együtt vacsárázunk a tengerparti teraszos étteremben.

mindenkinek további jó távmunkát kívánok
Csaba

Dr. Greene 2008.08.14. 09:21:14

A munkaköröm miatt néha-néha egy-két napot én is távmunkázok - szerintem ez igazából egy jópofa lehetőség arra, hogy egyrészt az ember néha kizökkenjen a normál ritmusból - ne fásuljon bele a reggel be a 'gyárba' este ki a 'gyárból' dologba. Másfelől múltkor pl. tök jó volt, hogy nem kellett szabadnapot kivennem mikor jött a UPC-s szerelő a 'csokipiramisos' TV-t bekötni.
(Kb. félórás meló miatt sajnáltam volna a szabit - viszont nem lehetett előre tudni ugye, hogy hánykor ér oda.)
Na, ilyesmikre szerintem tuti jó a távmunka - de 100% távmunkát azért nem vállalnék el, nagyon 'antiszociálissá' tenne, hogy nem mozdulok ki, nem beszélek hús-vér emberekkel.

ckai/poke and destroy · http://www.nyariviola.blogspot.com 2008.08.14. 09:21:32

nekem csak a plusz felmunkaidos melom tavmunka, amit a napi 8 ora irodai melo mellett uzok. konyvelesrol/szamvitelrol van szo. nagyon jol mukodik, es nagyon szeretnem ha egyszer igazi teljes munkaidos munka lenne belole. en abszolut az otthonrol dolgozas hive vagyok. eloszoris mint no nekem is fontos lesz h a gyermekeimmel tobb idot tolthessek, ne az legyen h rohanni kell reggel oviba iskolaba, aztan meg delutan ugyanaz. hanem mindent szepen jol megtervezve/szervezve lehessen mukodtetni. egy csalad sok gond egy anyanak, es ha meg az irodaba is rohanni kell akkor mindez meg nehezebb.
szoval en magam is ugy tervezem, hogy amint csaladalapitasra adjuk a fejunket, elhagyom a jelenlegi allasom, es otthonrol fogok dolgozni csak es kizarolag. igy mindenki boldog marad.

Amugy a blog nagyon szupi, erdekes errol olvasni.

Ferkó 2008.08.14. 09:24:36

Lizo · haromvilaganya.blogspot.com/ 2008.08.14. 01:33:39
állítólag a távmunkás az átlagnál fegyelmezettebb, speciálisan képzett ember.
jobbára maximalista. (legalább is a munkájában)
ezzel egyetértetek?

Fegyelmezett vagyok (de bejárós helyen is az lennék) check
Speciálisan képzett (szakmához kapcsolódó egyetemi diploma jó?) check
Maximalista (máshogy nem szeretnék munkát kiadni a kezemből) check

ftk 2008.08.14. 09:34:27

Kedves Kommentelők!

Először is nagyon örülök, hogy tetszik a poszt. Nem gondoltam, hogy ennyien lesznek, akik hozzászólnak (eddig a blogspoton futott a dolog, ott néha-néha beesett egy-egy komment).

Köszönöm a sok informatív hozzászólást, java részükkel maradéktalanul egyet is tudok érteni. A későbbi írások lassacskán boncolgatják majd a távmunka különféle aspektusait, és lesz szó az alkalmazotti és a vállalkozói távmunka különbségeiről is (nekem inkább ez utóbbiról van tapasztalatom).

Egy-egy reagra van most időm, fejbevágott ez a kommentmennyiség, és nekem is ketyeg a határidőm :)

Először is: nem, természetesen férfiaknak is szól a blog, szó sincs arról, hogy bárki ne szólhatna hozzá. A cím abból adódik, hogy én nő vagyok - ebben benne van, hogy néha speciális női távmunkás problémák is terítékre kerülnek. Ezek többnyire az összeegyeztetési dolgokra vonatkoznak (háztartás, gyerekek, család és a távmunka összeegyeztetése, időbeosztás stb.); ezek sem kizárólagos női dolgok, csak a mai magyar társadalmi berendezkedésben nagyobb mértékben a nőket érintik. Férfi kollégáim, remélem, beszámolnak róla, hogy ők hogyan látják ezeket a kérdéseket.

Ami a távmunkás személyiségét, képzettségét illeti: ma itt nálunk jobbára magasabb képzettségű, igen piacképes tudású emberek tudják elérni, hogy távmunkában dolgozhassanak - az ő tudásukra szükség van akkor is, ha nincsenek mindig szemtől szemben ott. A fegyelmezettség, jó szervezőkészség, időtervezési képesség alap, enélkül csakugyan nem megy (ez persze független a képzettségtől és a tudás jellegétől). Ami még fontos - ez a hozzászólásokból is kiviláglott -, az átlagosnál alacsonyabb társasaági igény, és a szakértői karrier felé való nyitottság. Azaz valóban, a távmunkás ritkán lesz felsővezető (hacsak már távmunkázás előtt nem volt ebben a pozícióban), viszont lehet pótolhatatlan szakértője egy adott területnek, és mint ilyen, nélkülözhetetlen. A magam részéről nem kedvelem a szamárlétrát, viszont igenis izgatnak a megoldandó szakmai problémák, és nyüszíteni tudnék, ha csillognom kell. Azaz nekem épp megfelel a távmunka.

Az is igaz, hogy a társas életet tudatosan kell alakítani, odafigyelni rá, hogy legyen :) De sok más élethelyzet is van, amikor ez szükséges, pl. külföldi tartózkodás, nagyon hajtós munkahely kevés emberrel, kisgyermek-nevelési időszak, szóval nem csak a távmunka függvénye ez.

Azért az időbeosztásra reagálnék még: a bejárós munkahely ezt sokszor csak látszólag határozza meg. Mindenki látott már napi 16 órát hajtó, plusz éjjel otthon tovább teperő multis alkalmazottat vagy kisvállalkozót. Nekik is maguknak kell meghúzniuk a határokat, mielőtt kiégnének. A tudományos pályán is hasonló a helyzet, bár mondjuk a felsőoktatási szféra nem ilyen látványosan munkamániás ;)

Szép napot nektek, este reményeim szerint jövök egy újabb bejegyzéssel, a munkáltatókról (no azért addig is be fogok kukkantani, biztosan nem bírom ki :) )

Bandee 2008.08.14. 09:49:03

Szerintem meg kell különböztetni azt, ha valaki szabadúszóként, vállalkozóként végez otthoni munkát, vagy egy adott cégnek dolgozik, kvázi alkalmazottként . Az első esetben nyilván akkor kell dolgozni, amikor munka van, akkor viszont nem feltétlen csak napi nyolc órában, ellenkező esetben felkophat az álla. A második esetben viszont, ha éppen nincs annyi munka, akkor sem kell feleslegesen az irodában ülni és semmittevéssel múlatni az időt délután 5-ig, az ember csinálhatja a saját dolgát.
Én több mint két éve dolgozom itthonról szerződéssel, egy nem külföldi cégnek. Előtte sok évig irodába járós voltam, de nem cserélném vissza semmi esetre. Az előttem leírtakkal egyetértek, mind az előnyök, mind a hátrányok tekintetében, de nálam az előny/hátrányok aránya 95%/5%. Igaz, hogy itthon elszigeteltebb vagyok, de a felszabaduló időt amit utazással vagy felesleges irodában üléssel töltenék, tudom a barátaimra meg a hobbimra fordítani. Azonkívül azért a kollegákkal is napi szinten kapcsolatban vagyok telefonon, msn-en, emailben. Naponta kijárok pl edzőterembe , abban az időpontban, amikor nincs senki. Az is igaz, hogy néha, ha elvetődöm a cég székhelyére és találkozom a kollégákkal, kapok csipkelődő megjegyzéseket, de ezekkel nem kelll foglalkozni. Azonkívül gyakorlatilag bárhonnan dolgozhatok, nem kell hozzá semmi, van már mobil szélessáv. Így akár a Balaton mellől, a Horvát tengerpart mellől, vagy akárhonnan lehet dolgozni. Előléptetésre így valóban nehezebb számítani, nyilván ehhez az irodában kellene lenni, így aki karrierista annak nem való a távmunka.

ckai/poke and destroy · http://www.nyariviola.blogspot.com 2008.08.14. 10:03:50

Lattam mar egy paran irtak a karrier/eloleptetes dologrol. En nem hiszem, hogy az ha valaki ott van az irodaban es latjak konnyebben halad elore, mint az aki mindig mindent hataridore csinal, nincs az ember "pofajaban" allandoan, megbizhato munkaero es megcsak jopofizni sem kell vele. Termeszetesen egy tavmunkasbol nem lehet osztalyvezeto mert ahhoz ott kene lenni ahol az osztaly van, de ugy gondolom, hogy ha van olyan felsobb pozicio amihez nem szukseges az irodai jelenlet, akkor eloleptetheto egy tavmunkas is.

Max Weber 2008.08.14. 10:46:13

Előrebocsátom, sose dolgoztam távmunkában, bár mindig szerettem volna. Természetesen amikor javasoltam, hülyének néztek.:)

A távmunka talán túlságosan is az internetre van kihegyezve, holott vannak itt Magyarországon is szép hagyományai (az internet persze forradalmasítja a távmunkát is). Például a bírák a tárgyalási napokon kívül otthon feldolgozhatják az ügyeiket, nyugodtan áttanulmányozhatják az ezeroldalas iratanyagokat, nincs belőle különösebb probléma, pedig a bírói munka aztán tényleg felelősségteljes. A komolyabb elmélyedést igénylő, kreatívabb munkakörökben szerintem mind a munkavállaló, mind a munkáltató számára sokkal előnyösebb a távmunka.

Ha visszagondolok a közigazgatásban töltött éveimre, az igazán lélekölő a hivatali munka volt. Határozatgyártás, egy év után monotónia, keményvonalas vezetők, méltatlan körülmények és lassan a leglelkesebb kolléga is beleun az egészbe. Bemegy, mert ezért kapja a fizetését, aztán valahogy eltölti a napot, hozza az átlagot, a frusztrációját meg az ügyfeleken vagy a pletykálkodásban, egymás fúrás-faragásában tölti ki. Azért ilyen szociális életre nem nagyon vágyok.:)

Kiváncsi vagyok (valószínűleg a blog következő részében választ kapunk a t. blogírótól is), hogy mennyivel nőhet a hatékonyság a távmunka bevezetésével. Mennyivel kevesebb a betegszabadság? Vajon mennyit jelenthet, hogy a munkavállaló nem munkaidőben szalad ki a hivatalos ügyeit intézni (mert persze elektronikusan elég kevés mindent lehet)? Mennyi időt visz el a cigi-, kávé, stb.-szünet, a trécselés? Biztos, hogy radikálisan meg lehet takarítani az irodaépület bérletén-fenntartásán is, ehhez képest a szükséges beruházások villámgyorsan megtérülnek.

tahitidream · http://www.nonibrigi-tahitidream.blogspot.com 2008.08.14. 10:58:38

Nagyon örülök ennek a blognak, mert sok félreértést és tévhitet eloszlat.
Köszönöm azt az információt is, hogy a blog.hu-n érdemesebb jelen lenni. Követem a példádat.

PikPok · http://www.sikermarketing.hu 2008.08.14. 11:20:08

Szia Kriszi!

Gratula, jó ötlet volt áthozni a blogspotról.

Van itt neked valami:
marketingizek.blog.hu/2008/08/14/kreativ_blogger_akiknek_en_adom_tovabb

PikPok

Baba 2008.08.14. 11:42:43

Sziasztok.
Két éve dolgozom távmunkában, fordítok és nyelvórákat adok. Azóta sokkal sokkal jobb minden. Mondjuk az is igaz, hogy nekem kitűnő a munkafegyelmem, mindig időre és a lehető legjobb minőségben teljesítek.
Sajnos ahol lakom (egyik megyeszékhely), ha ninsc jó ismerősöd nem kapsz normális munkát, én a tanár szakmámban 15 éve nem tudtam elhelyezkedni. Helyette lehettem ügyfélszolgálatos meg titkárnő, egy csomó megaláztatáson estem keresztül, alig kerestem, 1-másfél órát utazgattam a melóhelyre naponta (akár hóviharban akár jégesőben), abuszbérlet 6000,-Ft, én nemhiszemhogy fűtésre áramra stb. annyival többet költenék most. Igaz, hogy akkor kell dolgozni amikor munka van, gyakran több mint 8 órát, de a szakmámban dolgozom és MOST csinálom azt amihez igazán értek. Előtte teát főztem meg postát hordtam körbe meg ügyfeleztem, 1 diplomával +1 felsőfokú végzettséggel 1 nyelv anyanyelvi szintű, 1 nyelv középfokú és 2 alapszintű ismeretével, és ha a bérletköltségemet leszámítjuk, akkor havi 70-ért.
Imádokitthon lenni, azt csinálni amihez értek, ezért normális pénzt, megbecsülést és elismerést meg tiszteletet kapni, imádom látni hogy a munkámnak VAN gyümölcse (pl. tanítványom sikerrel leteszi a felsőfokú nyelvvizsgát).
És bár nincsenek kollégák (akikkel említett munkaköreimből adódóan melóhelyen SEM volt igazán alkalmam trécselni), viszont tényleg jobban ráérek a barátaimra, bármikor tudok velük pl. MSN-en beszélni, és el tudok menni hivatalokba meg orvoshoz stb.
Persze néha bezártság a 4 fal, de bármikor felkelhetek és elmehetek egy órára, mert azért annyi idő van tutira.
Nekem egy problémám van,. hogy a párom - bár tudja, hogy itthon mennyit dolgozom, meg a házimunka is szinte mind rám marad, valahogy mégis úgy érzi, hogy én semmit nem csinálok ergó bármire ráérek egész nap....

ftk 2008.08.14. 12:23:03

Baba, na látod, EZ igazán női probléma szokott lenni. Az én párom is úgy van vele, hogy amíg nem mentem vissza főállásban - egy ideig, apró gyerekek mellett csak távmunkáztam, most az is van, meg főállás is, jó lehetőséget kaptam, nem akartam kihagyni -, addig pl. nemigen vett részt a háztartásban. Mióta eljárok dolgozni, azóta igen. Ez szemléletváltás kérdése, meg családi együttműködésé, kinek mi a jó. Én azt mondom, mindenkinek magának kell kimunkálnia a megfelelő megoldást, amiben ők otthon jól működnek. Én az infókkal tudok segíteni - ráér a párod blogot olvasni? ;)

ftk 2008.08.14. 12:24:26

Mara, nagyon köszönöm a megtiszteltetést, igazán váratlanul jött - nem akarok álszerénykedni, de tényleg. Ki is teszem a logót azonnal, amint megtudom, hogy kell :)

Lizo · http://haromvilaganya.blogspot.com/ 2008.08.14. 13:36:58

Hm, Most el is gondokodtam a tipikus női nehézségeken (előre is elnézést a férfiaktól), nálam inkább a gyerekeim hajlamosak elfelejtkezni arról, hogy amíg a gép előtt ülök, az munkahely, ez rendszeres probléma szokott lenni a nyári szünet elején. Pedig már elég nagyok (13, 11, 9). És nem biztos, hogy akkor van ebéd, amikor nekik megjön az étvágyuk:)
Ennek ellenére valóban jó dolog, hogy ha előbb végez az ember, akkor szabadon beoszthatja az idejét. Én kétfélét dolgozom távmunkában, reggeltől alkalmazottként, éjjel szabadúszóként. Ez utóbbit, őszintén szólva, sokkal jobban kedvelem, mert ennek a terhelését csakugyan jobban be lehet osztani, habár alapból szigorú napirendet írok elő magamnak, de agyam hátsó rekesze azért tudja, h nem muszáj meggebednem, ha mégsincs elég erőm 20ezer karaktert begépelni éjjel.
Ebben a tekintetben nagyon fontos - szerintem, hogy az ember ismerje a saját terhelhetőségét, felismerje a kimerülés első jeleit, és ne várja meg az összeomlást. És ezeket a hullámvölgyeket is kalkulálja bele a munkába, ha már megtehetei. Ezt egy hagyományos munkahelyen lehetetlen megoldani! És akkor nem is említettem, mennyire jó, hogy nem kell szabit kivenni, valahányszor megbetegszik a gyerek (3-nál ugye elvileg 3-as szorzóval kell számolni), hiszen a legtöbb esetben ilyesmi nagy szaladgálással nem jár, csak több odafigyeléssel. Így én és a munkahelyem is jól jár. Ebből a majd' 9 év alatt soha nem volt gond. (Kevesebb sürgős szabi kellett, mint egy bejárós dolgozónak! Az sem emiatt...)
Szerintem is hiánypótló ez a blog! Gratulálok:)

ftk 2008.08.15. 13:05:23

Lizo,
nem tudom, mióta dolgozol távmunkában (ha írtad már, valószínűleg átsiklottam rajta, elnézést). Az én gyerekeim még kicsik (5, 3), mióta az eszüket tudják, itthon dolgozom. Nekik inkább az a furcsa, hogy most bejárós állásom is van - inkább azt nehéz megérteniük, hogy nem tudok tetszőleges időpontban értük menni, nem mindegy, mikor indulunk reggel, stb. Maga az itthoni munka érthető a számukra, aránylag hagynak is dolgozni, amikor muszáj úgy, hogy ébren is vannak, meg itthon is vannak (bár valami különösen izgalmas programot kell nekik kitalálnom, és ez egyre nehezebb). Ők ezt szokták meg.

Lizo · http://haromvilaganya.blogspot.com/ 2008.08.15. 15:56:57

Szia, Kriszti
Írtam:) 9 éve lassan
Viszonylag a klasszikusabb távmunkám van, hiszen akkor kezdek, mikor sokan az irodában szoktak (8-kor), van egy adott mennyiségű anyag, amit aznap el kell végeznem. Nem tolhatom másik napra. Ezért igen kötött az időm.
Hogy érthető legyen, kapok x+1 oldalnyi napi sajtószemlét, azzal kell végeznem minél előbb. (tudod, az egy órával ezelőtti hír nem hír...). Tehát nem mehetek akkor a gyerekekért, amikor kedvem tartja, csak amikor egy konkrét adaggal elkészültem, elküldtem, megkapták. S mindig közbejöhet valami hírpótlás, ezért fél négyig "ügyeletben" vagyok.
Ez nem a beosztom az időmet munka. Ellenben abszolút táv.
Talán azért él kuszaság az emberek fejében a távmunkával kapcsolatban, mert csak az hallható ki az elnevezésből, hogy táv, és nem a távközlésre gondolnak. Holott az angol elnevezésben ez látható (teleworking, nem distance).
Amúgy a gyerekek természetesen nem zavarnak, ezt szokták meg, soha nincs gond ebből, csak a szünetek elején, ők lelazulnak, csak hát nekem nem lehet:(
Az izgalmas program, na lesz ez még így se...
Az igazat megvallva nem bánom, h van munkaidőm, rendre szoktatott (eredetileg nem az erősségem), viszont örülök, hogy nem egy irodában kell dolgoznom. Nem bírom a háttérzajt, még olvasni, tanulni sem tudok pl. zenében. Tudom, hogy kétszer akkora teljesítményre vagyok képes egyedül, csendben, mint ha vannak körülöttem (idegenek).

Lizo · http://haromvilaganya.blogspot.com/ 2008.08.15. 15:59:33

Kriszi, bocs:) rosszul írtam:(

ftk 2008.08.19. 13:23:16

Lizo, kapkodtam, na ja. A munkaidő jó dolog, ha nincs kívülről, nem árt belülről megszervezni, különben könnyen szétcsúszik az ember. Amúgy is mindenkinek megvan az az időszak, amikor a legaktívabb, a legjobban tud teljesíteni, olyankor érdemes dolgozni. Ha ez a "hivatalos" munkaidőbe esik, az klassz, ha szembemegy vele, így jártunk, nem vagyunk olyan hatékonyak, mint lehetnénk. Én spec. nappal, főleg délelőtt dolgozom jól, reggel/hajnalban támadnak az ötleteim. Délutánra mindig kicsit leülök. Késő délutánra, estére van egy jobb periódusom, aztán 22.00 után használhatatlan vagyok reggel ötig. Pech, hogy ennekegy része pont beleesik a reggeli-esti gyereklogisztikába, de már dolgozom rajta :)
Tegnap szerkesztettem éjfélig, ki tudja, mi szállt meg?!