HTML

Távmunkásnő

Praktikum, ismeretek, gőzkieresztő dühöngés - távmunkások, táv-munkáltatók, ezek reménybeli változatai és egyéb érintett fajok számára

Friss topikok

2008.08.15. 19:16 ftk

Sokk 2.: a munkáltató nem akar távmunkást?

Nem, ez így, ebben a formában nem igaz, mondaná az a bizonyos Illetékes Elvtárs. Szó sincs róla, hogy minden munkáltató, minden esetben, kategorikusan és feltétlenül elutasítja a távmunka lehetőségét. Sőt, a kommentekből világossá válik, hogy azért akadnak már nemcsak fehér, de talán szürke holló-számban is cégek, ahol lassacskán csak bevezetik ezt a munkaszervezési formát.

Van azonban valami izé, általánosan érzékelhető elutasításféle, ami miatt elterjedt vélekedés, hogy a munkáltatók nem szívesen dolgoztatnak távmunkában.

Vajh mik ennek az "izének" az elemei?
 

1. Még mindig nincs áttörés a távmunkás foglalkoztatásban.

Nagyfelelősségű állami vezetésünk Illetékes Része (hehe) az elmúlt években több ízben is kiírt és megvalósított nagyszabású távmunka-pályázatainak ellenére a magyarországi távmunkások aránya 2-4% (a Magyar Távmunka Szövetség adata). Lehetne példálózni mindenféle nyugati jóléti államokkal, hogy Hollandiában milyen rengetegen dolgoznak távmunkában, nem beszélve az USA-ról, ahol már minden második titkárnő Indiából küldi a faxokat és rendeli meg főnökének az ebédet. Igen, igen, ezek számunkra beláthatatlanul gazdag vidékek, szegény kis országunk hogyan is tudná követni őket? A vicces a dologban az, hogy a távmunkás nem drága, még akkor sem, ha a munkáltató fedezi a táv-iroda kialakításának költségeit (egyébként a pályázati pénzek éppen erre szolgálnak), esetleg karban is tartja azt (hiszen ezt akkor is meg kell csinálni, ha az irodában van az a gép). Azt pedig a munkáltatók sem hiszik igazán, hogy a távmunkást agyon kellene fizetni. Sőt, mi több...


2. A távmunka-hirdetések nagy része megalázó.

Ha egyáltalán van olyan hirdetés egy-egy internetes állásközvetítő portálon, amely a "távmunka" kategória alá sorolható - tessék kipróbálni, ha a portál kezel is ilyen csoportot, a kategória általában kong -, az többnyire vagy nem távmunka ("Feltétel: budapesti vagy környéki lakhely"), vagy nem rendes munka. Már elnézést.
A hirdetések hangnemében, a kínált munka jellegében és a fizetési feltételekben is megmutatkozik, mennyire tekintik a távmunkát ajánlók értékes szaktudással rendelkező munkaerőnek a potenciális távmunkást. Hát nem nagyon. Szívesen idéznék példákat, de tartok tőle, hogy ha valamelyikük idetéved, még a végén beperelnek hitelrontásért, rágalmazásért, rosszhiszemű kitudjamiért. Azért mégis: pár napja olvastam egy hirdetést, amely stílusa alapján talán a középiskolás korosztályra volt pozicionálva. Cikkírókat kerestek benne. Az ajánlott havi fizetség - a megadott írásmennyiség alapján vagy teljes munkaidőt igényel, vagy béka alatti színvonalat - a minimálbér felénél is kevesebb. Bruttó. Most nem időznék hosszabban a keress pénzt internetezéssel típusú ajánlatoknál - no EZ a "nem rendes munka" iskolapéldája -, sem a keress pénzt otthonról bejáratott internetes értékesítési rendszerünkkel MLM-alapú, -passzívjövedelem-egykattintásnyiravan szédületénél (Wesselényi Andrea egyébként kitiltja az MLM-hirdetéseket a Távmunkainfóról), ezek úgyis nap mint nap a szemünk elé kerülnek.
Az értelmes, azaz komolyan vehető távmunka-hirdetések - mert ilyenek is vannak, hogyne! csak éppen kevesen - külön témát szolgáltatnak, megérnek egy teljes bejegyzést.


3. A távmunka olykor kvázi-jutalomként jelenik meg.

A lassan nálunk is szaporodó, haladó szellemű vállalatok, amelyek foglalkoznak a HR-PR-rel (vagyis azzal, hogy alkalmazottaik előtt is jó hírnévre tegyenek szert, mint rendes és kedves munkáltatók), kezdik már bizonyos esetekben felajánlani a távoli munkavégzés lehetőségét. Ez szinte kizárólag a for-profit szférában jellemző, és döntően a külföldi tulajdonú cégeknél - én legalábbis eddig nem találkoztam deklarált távmunkával az állami szférában (a civil szervezetek egészen más lapra tartoznak).

Viszont még mindig ritka, hogy egy pozícióra eleve távmunkást vegyenek fel. Általában inkább már egy ideje ott dolgozó, bizonyított, megbecsült alkalmazott végezhet - leggyakrabban átmenetileg - távmunkát. Ez a gyakorlat csupán egy lépéssel jár előbbre, mint a magasan kvalifikált vezető informális, vagyis nem nevesített, átmeneti távmunkavégzése. Nagy előnye viszont, hogy maga a lehetőség is oldja a merev munkaidő-kereteket, ami nem megvetendő támogatás a kisgyermekes munkatársaknak.

Munkáltatói oldalon tehát a távmunka nem nevezhető egyöntetűen lelkesen támogatott megoldásnak. Holott vannak tipikusan távmunkában végezhető tevékenységek, és a vállalatoknál az outsourcing (kiszervezés) jelensége - ami persze önmagában nem függ össze a távmunkával, de jól összeegyeztethető - egyébként általános. Számos esetben pedig az alkalmazott valójában távmunkában dolgozik (otthonról vagy legalábbis nem irodában), csak nem így nevezik. A párom például, ha kedve tartja, és/vagy erre van szükség, minden további nélkül dolgozhat itthon, és elég gyakran él is ezzel a lehetőséggel.

Van néhány tippem, hogy mi az oka ennek a nem egyértelműen pozitív viszonyulásnak. Az alapok többek között az ismert magyar munkakultúrában keresendők. Apám mesélte egyszer, hogy az első munkahelyén - ötvenes évek, teljes foglalkoztatás - a kollégák felváltva pingpongoztak munkaidő alatt. Határozottan túlterheltnek hangzik... Azt gondolom, innen eredhet az a még ma is kísértő vezetői aggodalom, hogy ha a beosztott nincs szem előtt, akkor lazsál. Egy másik körülmény, ami ebből az időből származhat: ha a beosztott nincs szem előtt, nem tudja, mi a dolga, nem tudja szervezni a munkáját, és lekési a határidőt. Nyilván, mert eleve lazsál is. Ez már önmagában is szép gubanc a távmunkás előtt, aztán a rendszerváltás utáni bizalmatlan kor is hozzátette a többit: ha a munkatárs nincs szem előtt, akkor nem biztosított a lojalitása, neadjisten megkísérti a konkurencia, ő meg majd jól hátbaszúrja szegény munkáltatóját.

Ilyen munkáltatói beidegződések között - a bizalmatlanság egyébként is zsigeri ügy, adaptációs mechanizmus, a túlélést szolgáló "ösztönünk" - igazán nem csoda, ha a távmunka csak nem akar elterjedni. Valahogy meg kellene fordítani a dolgot. Akinek van ötlete, jelentkezzen.

Szólj hozzá!

Címkék: hirdetések tévhit munkáltató


A bejegyzés trackback címe:

https://tavmunkasno.blog.hu/api/trackback/id/tr75617774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.