...hogy nincs fizikai munkahelyed máshol. Ami kb. az én mostanábani (micsoda szó!) eltűnésem oka is egyben. Ugyanis nálunk otthon dúlnak a kőművesek-gépészek-villanyszerelők, holnaptól bútorasztalosok, továbbá tegnap műsoron kívül felbukkant két rokonszenves, szakállas lakatos is. Nem, nem golyóztunk be (még), csak konyhát újítunk fel tetőtől talpig. Közben kiderült, hogy falaink mozognak, és hogy a lépcsőnk perceken belül kiesik a falból.
Dióhéjban: csaknem másfél hete képtelenség otthonról dolgozni. Egyfelől mert folyton kalapálnak, fúrnak, vésnek, maszatolnak valahol, másfelől pedig mert az éppen munkamentes helyen tornyozódik a teljes konyhafelszerelés (meg amit időről időre átmenekítünk innen-onnan). Harmadfelől :) viszont mindent bokáig érő por, vakolat, beton, és további meg nem határozott dolgok borítanak.
Ilyenkor roppantmód örülök, hogy van bejárós munkahelyem is, mert itt legalább tisztaság és (úgy-ahogy) rend van, valamint néha csend is.
Némileg árnyalódott tehát azelőtt egyértelműen pozitív véleményem az otthoni munkavégzést illetően. Mai tanácsom: mindig legyen menekülési útvonalunk, ha otthon becsap az istennyila az istálló végibe. Mert ha nincs is felújítás, lehet tűz, árvíz, elromolhat a mosógéptől a hűtőn keresztül a komplett biztosítékszekrényig bármi. És akkor ott áll az ember a határidőkkel a kupi közepén.
Ps. van valakinek ötlete, hogyan lehet kiszedni egy vadidegen, hívatlanul jött, végsőkig felajzott és valószínűleg beteg macskát a kazánház mögül?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vakmacska 2008.09.05. 13:21:33
Jobbulást a háznak, a melónak és a macsnak.
ftk 2008.09.06. 17:45:52