Kedves netbarátném, Ladyuser választott ki arra a nemes (és mellesleg igen kínosnak ígérkező) feladatra, hogy áruljam el a tisztelt nagyvilágnak hét pecsétes titkomat.

Ez eleve igen faramuci kérdés, mert egyfelől a blog szubjektív műfaja gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy olyan típusú titkokat mondjak, hogy "nem kedvelem a szpemmereket", hiszen ezzel aztán rettentő személyessé tettem a bejegyzést. Másfelől azonban mégiscsak nyilvánosságra szánt infók ezek, tehát kényesen ügyelnem kell(ene) a magamról szóló dolgok intimitási fokára. Azaz a hálószobatitkaimat sem itt fogom szellőztetni.

Mi marad? Gyerekkoromban túrtam az orromat? Érdekel ez valakit? Még engem sem túlzottan...

A titkok egyébként is kétélű dolgok. Vannak ugye az izgalmas titkok, mint Clark Kenté, meg a Hihetetlen családé (nagyon sajnáltam a kis csókát, aki nem futkoshat szabadon, mert túl gyors). Aztán vannak a szégyellnivaló titkok, orrturkálás, fogcsikorgatás, perverz szexuális szokások, bizonyos félelmek (milyen ciki már, hogy a rettenthetetlen Indy Jones valójában retteg a kígyóktól), és végül vannak az ijesztő titkok. Nekem az egyik legrémisztőbb A holtsáv politikusa, akiről mindenki csak annyit tud, hogy valami nem stimmel vele.

Lehet eldönteni, hogy az én, végül szalonképesnek tartott titkaim hová tartoznak.

1. Lámpalázam van nyilvános szereplések alkalmával.

Ez van - nem mondom, hogy nem boldogulok, de kilenc év oktatási gyakorlat után is nyom a gyomrom, ahányszor ismeretlen csoport előtt kell állnom.

2. Utálok szilveszterkor bulizni.

Minden kötelezővé tett vigasságtól, jópofizástól és hasonlótól herótom van. A szilveszter pláne nem a szívem csücske, mert ilyenkor menő eszméletlenségig berúgni, és szerencsétlen lúzer az, aki nem tapostatja agyon magát valami tömeges heppeningen. A kedvenc bulim eddig egy babazsúr volt két három év alattival, akik este fél tízkor ott dőltek ki papírkalapostul a szőnyegen. Egy órával később melléjük dőlt néhány apa is, mi többiek pedig hajnalig beszélgettünk - aztán kora reggeli sétára indultunk a hóban. Idén is ilyet tervezünk, de immáron öt gyerkőccel (szaporodunk szépen).

3. Nem tudok almáspitét és bejglit sütni.

No cement. Mea maxima culpa. Kifolyik a töltelék és szétreped a cucc.

4. IMÁDOM a nyers kenyértésztát.

Ahogy a lisztes-tejes, meleg-sós illat felszáll belőle dagasztás közben, legszívesebben azonnal felzabálnám az egészet. Csak az tart vissza, hogy megsütve is van olyan finom, csak többet kell rá várni.

5. Szeretek egyedül lenni.

Egészen pontosan tökegyedül, szabadidőként elszöszölgetni-olvasgatni otthon, gyerekek és férj nélkül is akár. Majdnem négy éve volt utoljára ilyen ritka alkalom, már nagyon hiányzik.

6. Grafomán vagyok.

Vagy ez nem is titok? :) Mindenesetre megvalósulatlan álmom, hogy egyszer ifjúsági regényeket írjak, vagy megmondóember (megíróember) legyek egy rangos szakmai portálon. Nagyságrendekkel jobb vagyok írásban, mint szóban.

7. Mindent én tudok meg utoljára.

Minden titkot. Minden nem nyilvános infót. Minden pletykát. Minden intrikát. Annyira mafla vagyok, hogy porcelánboltba eresztett elefántként gyalogolok keresztül a hivatali fúrásokon, anélkül, hogy egyáltalán észrevenném, miben vagyok éppen benne. Belülről nem is olyan vicces.

No, tiszta a lelkiismeretem, meggyóntam mindent a világhálónak :) Hamarosan az is kiderül, kinek adom tovább, egyelőre nem tartok ott.

Update:

Végre kitaláltam, kinek adom tovább - csak egyvalakinek tudom, mivel egyszerűen nem olvasok-kommentelek mélységében annyi blogot, hogy kíváncsi legyek a titkaikra, vagy tudjak velük mit kezdeni (akikét meg igen, azoknál már volt a labda, vagy őket már ismerem annyira, hogy ne faggatózzak a titkaik után). Ő azonban maga a titkok asszonya, és igazán annyira őrzi őket, hogy szívesen vennék tőle néhányat :)

Ő tehát Vakmacska, közgazdasági megmondónő, a Poronty búvópatak-kommentátora, aki kínosan ügyel rá, hogy senki ne bolygassa az inkognitóját.